H-3200 Gyöngyös Mátrai út 36; Telefon: +36 37 518 300; E-mail: informacio@uni-eszterhazy.hu

A „legtávolabbi sziget

Utolsó módosítás: 2019. október 09.

Az Ultima Thule kisbolygóval kapcsolatos, a New Horizons-űrszonda által gyűjtött adatok alapján számolt be az űrkutatás legfrissebb eredményeiről Prof. Dr. Tóth Imre, az ELKH CSFKI Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet tudományos tanácsadója a gyöngyösi campuson az Akadémiai esték programsorozatán.


Nem véletlenül választottak csillagászati témát a 2019/2020-as tanév Akadémiai esték programsorozatának nyitó előadására, ugyanis 1969 júliusában, vagyis 50 évvel ezelőtt szállt le Neil Armstrong-al, Edwin Aldrin-en és Michael Collins-al a fedélzetén a Holdra az Apollo 11. Dr. Tóth Imre emellett előadása elején megemlékezett az Apollo 8, 9 és 10 küldetéseiről is, hiszen ennek a 3 űrhajónak a legénysége készítette elő a sikeres Holdra szállást. Az Apollo 8 körberepülte a Holdat, az Apollo 9 legénysége Föld körüli pályán kipróbálta a holdkompot, az Apollo 10 űrhajósai pedig a Hold felszíne közelében hajtottak végre manővereket a holdkomppal.


Bemutatkozik az Ultima Thule, a „legtávolabbi sziget"
Az Ultima Thule aszteroida a Plútó pályáján található, amit 1992-ben kezdtek el felfedezni. Jelenleg 5 szonda tart a naprendszer külső vidéke felé, a Pioneer 1 és 2, a Voyager 1 és 2, valamint a New Horizons. A Naprendszer Neptunuszon túli vidékének megismerése egyúttal egy virtuális időutazás is, hiszen a Plútó térségében lévő 1,5 fényév sugarú üstökösfelhőben található kis égitestek szinte változatlan formában megőrizték a kialakulásuk idején meglévő fizikai és kémiai viszonyokat.
A NASA New Horizons űrprogramja része a New Frontiers programnak. Célja a Plutó és az úgynevezett Kruiper övben található objektumok tanulmányozása. A New Horizons szonda nem nagyobb, mint egy versenyzongora. A kutatóknak ezt kellett felszerelniük a megfelelő műszerekkel - kamerák, részecskedetektorok, antenna -, el kellett látniuk üzemanyaggal és biztosítaniuk kellett azt is, hogy a megfigyelési adatok biztonsággal vissza tudjanak jutni a földre. A szondát rádioizotópos generátor látja el energiával. Plutóniumra volt szükség a stabil áramellátáshoz, ugyanis a nap távolsága miatt a napelemek használata már szóba sem jöhetett. A szonda 2 méteres antennája által küldött jeleket a földön egy 70 méter átmérőjű antenna veszi, ám mivel nagyon kicsi az adatátviteli sebesség, 7 GB-nyi adat leküldéséhez 2 évre van szükség.


A New Horizons 2006 januárjában indult el a földről, 2007-ben érte el a Jupitert, 2015-ben a Plútót, majd hosszabb időt töltött a kisbolygó és holdjai tanulmányozásával. Ezt követően 2019. január elsején haladt el 3500 km-re a 2014 MU69 jelű, nem hivatalosan Ultima Thule nevű kisbolygó mellett. Így ez lett az eddigi legtávolabbi égitest, amelyet űrszonda megközelített.


Az Ultima Thule kinézetéről a kutatóknak már 2018-ban is voltak elképzeléseik, ám pontos képet csak 2019. január elseje után kaptak. Az adatok alapján már biztosan kijelenthetik, hogy az Ultima Thule bizonyos szögből vizsgálva olyan, mint egy hóember, ám az égitestet nem gömbök, hanem lapos kavicsokhoz hasonló részek alkotják. A két test valamikor réges-régen külön-külön létezett, majd egymás közelébe kerültek és kb. 4,5 milliárd évvel ezelőtt összetapadtak. A nagyobb rész átmérője 19,5 km, a kisebbé pedig 14,2 km. Színe enyhén vöröses barna, felszíne aránylag egyenletes. A hóember hasonlat már csak azért is tökéletes, mert az Ultima Thule felszínén kb. -230 Celsius fokot mérhetünk. Mindezek mellett már azt is tudjuk, hogy keringési ideje 298 év, ami azt jelenti, hogy ennyi idő alatt kerüli meg egyszer a napot. (A Plútó 250 év alatt.) A felszín kémiai összetételével kapcsolatos adatok még úton vannak.


Forrás: NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Southwest Research Institute

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért van szükség a naprendszer ilyen távoli kisbolygóinak tanulmányozására.
Dr. Tóth Imre szerint a válasz nagyon egyszerű. A legegyszerűbb magyarázat erre az, hogy az ember alapvetően kíváncsi lény. Mióta világ a világ, érdekelt bennünket, hogy mi van a Földön kívül, vagy hogy hogyan alakult ki a világegyetem. Legalább ilyen régóta keressük arra is a választ, hogy van-e élet más bolygókon is. A világegyetem megismerése nem csak a kíváncsiságunk kielégítése miatt fontos. Dr. Tóth Imre szerint a kutatóknak kötelességük is a tudás gyarapítása, hiszen ezek az információk a jövőben hasznosak lehetnek akár az emberiség jövője szempontjából is.

szöveg, fotók: Nagy Réka


< Vissza