H-3200 Gyöngyös Mátrai út 36; Telefon: +36 37 518 300; E-mail: informacio@uni-eszterhazy.hu

Fleischmann Rudolf munkássága

Utolsó módosítás: 2018. szeptember 10.

Fleischmann Rudolf
(1879-1950)

Intézetünk korábbi életében és történetében Fleischmann Rudolf tevékenysége különleges fejezetet foglal el. Kompolti működése nemcsak a Nemesítő Telep és a későbbi kutatóintézet szempontjából volt mérföldkő, hanem bizonyos tekintetben befolyásolta az egész magyar növénynemesítés fejlődését, tudományos alapokra helyezését. Ezért is tekintette a hazai növénynemesítés őt az első olyan nemesítőnek, aki szakítva az empíriával, a genetika, a növényélet- és a kórtan, a korszerű kísérleti technika és metodika, a biometria, az agrometeorológia mint akkoriban kibontakozó tudományok eredményeire és módszereire alapozta növénynemesítői tevékenységét. Nem véletlen tehát, hogy Intézetünk fennállásának 50. évfordulója alkalmával, a felettes szervek hozzájárultak a nevéről elnevezett emlékplakett alapításához, a kiváló növénynemesítői teljesítmény elismeréseként. Napjainkban a Fleischmann Rudolf nevével fémjelzett Díj a hazai növénytermesztés és növénynemesítés terén kiemelkedő értékű gyakorlati és elméleti munkát végzők tevékenységének elismeréséül az agrárminiszter által adományozható szakmai elismerés.

Fleischmann Rudolf 1918 és 1950 között élt és mindvégig aktívan dolgozott Kompolton. 33 éves munkássága során 12 államilag törzskönyvezett, illetve elismert fajtát nemesített, amelyek közül az F-481 búza és az F-kukorica a milliós kat. hold nagyságrendű vetésterületet is elérte. Fajtáit általában az extenzív jelleg, a tápanyaggal, talajjal szembeni igénytelenség jellemezte. Az F-481 búzáját sziki búzának is nevezték, mert a legjobban tűrte a sziket. Kiváló regenerálódóképesség, bokrosodás, szárazságtűrés, sarjkalász-képzés, minőségi, de gyenge szár voltak a jellemzői. Ugyanez mondható el más tekintetben mindkét kukorica fajtájáról. Zab fajtája minden rekordot megdöntött, közel 50 évig volt köztermesztésben. Bár akkoriban a fajtaváltás nem volt olyan gyors, mint napjainkban, ez a 4 és fél évtized példátlan hosszú időszak egy fajta életében.

Már korán felismerte a beltartalom, a minőség fontosságát a nemesítésben. Fleischmann fajtáinak mindegyike rendelkezett valamilyen különleges, a többitől megkülönböztethető jellemzővel. A búzája sziktűrő, a lenje máig sem felülmúlt minőségű, a kendere rostban gazdag, a babja könnyen fővő, a bükkönye szőrtelen, stb. volt.

Államilag elismert és részben törzskönyvezett (az elismerésnél magasabb fokozat) fajtái az alábbiak voltak:

F-481 őszi búza államilag törzskönyvezve
F. rozs, államilag elismerve
F. zab, államilag törzskönyvezve
F. korai sárga lófogú kukorica, államilag törzskönyvezve
F. Mezőhegyesi lófogú kukorica, államilag törzskönyvezve
F.kender, államilag elismerve
F.len, államilag elismerve
F.perzsa baltacim, államilag elismerve
F. simabükköny, államilag elismerve
F. fehér gyöngybab, államilag elismerve
F. lucerna, államilag feltételesen elismerve
F. taréjos búzafű, államilag feltételesen elismerve

E fajták közül 1952-ben megújították állami elismerését a búzának, a két kukoricának, a zabnak, rozsnak és a simabükkönyének. A többi fajtája kiindulási anyagul szolgált újabb korszerűsített - Kompolti - elnevezésű fajták nemesítéséhez (kender, baltacim, gyöngybab, taréjos búzafű). Gabonafajtái - főleg a háború utáni alacsony színvonalú agrotechnika, tápanyaghiány, stb. jellemezte viszonyok közepette - az 50-es és 60-as években érték el vetésterületük csúcspontját és éppen a kisparaszti gazdálkodás legnehezebb éveiben segítették át növénytermesztésünket a mélyponton.

A növénynemesítés számos fejezetében tekinthető úttörőnek. Az 1930-as években elsőnek foglalkozott beltenyésztéses hibridkukoricák előállításával, de ehhez a közgazdasági és egyéb feltételek nem voltak akkor még adottak. Ugyancsak elsőnek állított elő fajtahibrid kukoricákat, melynek általa kipróbált kombinációiból - már halála után - Berzsenyi Janosits átfogó munkássága nyomán került állami elismerésre az Óvári 1-es és Óvári 5-ös hibrid. Ő kezdeményezte az első triticale előállítására irányuló keresztezéseket, a "viharbúzát" és ugyancsak ő indította be először az akácnak a nemesítését. Fajtaheterózis kenderrel is ő foglalkozott először Európában és ennek kapcsán ő dolgozta ki az ehhez szükséges technikát, a fotoperiódusos kezelést, tisztázva a különböző fajták fotoperiodikus igényét. Technikai, metodikai újításainak se szeri, se száma. Tudatos, rendszeres kutatói elhivatottságát bizonyítja publikációinak nagy száma (206), amelyek magyar, német és szerb-horvát nyelven jelentek meg.

Munkásságát kezdetben külföldön ismerték el. A bécsi Hochschule für Bodenkultur 1937-ben tiszteletbeli doktorrá fogadta; nem kisebb ember javasolta erre a megtiszteltetésre, mint Erich Tchermak von Seyssenegg, a Mendel törvények egyik újra-felfedezője. Ennek hatására a hazai vezető körök is kitüntették a magyar királyi gazdasági főtanácsos címmel. Sajnos az Akadémia nem fogadta tagjául és első Kossuth-díjjal sem tüntették ki, pedig haláláig erre még lett volna lehetőség.

Ő volt az első nemesítő itthon, aki igen nagy súlyt helyezett a külföldi kapcsolatokra és ezért igen széleskörű kapcsolatrendszerrel rendelkezett Németországtól Törökországig, Svédországtól Hollandiáig, de igen jó kapcsolatai voltak a Szovjetunióval, Romániával és Jugoszláviával is. E két utóbbi országban az F-kukoricát és az F-kendert termesztették honosított fajtaként.

Fleischmann Rudolf mellszobor
a Gyöngyösi Károly Róbert Campus
aulájában

Fleischmann érdeme, hogy "nagykorúsította" a növénynemesítést hazánkban, ő tette tudománnyá, közmegbecsülésnek örvendő tevékenységgé, erkölcsi, társadalmi és anyagi téren egyaránt. Ő volt az első önálló, főhivatású, egyéb foglalkozás alól mentesített, kizárólag a szakmájának élő növénynemesítő. Elődei és kollégáinak zöme még elsősorban termelés-irányítók voltak (jószágigazgatók, jószágfelügyelők, főintézők) és csak mellékesen, jó esetben másodlagosan foglalkoztak növénynemesítéssel.

Életművéhez tartozik az is, hogy iskolát alapított. Mint az állami növénynemesítő telepek megbízott szakmai felügyelője több nemesítő telep életre hívásában működött közre és választotta ki vezetőiket, akiket bevezetett a növénynemesítés tudományába és művészetébe. (Vallotta ugyanis, hogy a növénynemesítés egy olyan inventív-intuitív készséget igénylő tudomány, amely nagyon közel áll a művészethez is, úgynevezett "paraművészeti" tevékenység.

Tanítványai voltak Vezekényi Ernő, a bödönháti, később karcagi nemesítő telep, Udvaros Károly, a fertődi (eszterházai) nemesítő telep, Szüllő Ferenc, a mezőhegyesi-bánkúti nemesítő telep vezetője, Frank Tivadar (a később Amerikába szakadt kiváló nemesítő) és a háború után legfiatalabb tanítványa és utolsó munkatársa Bócsa Iván.

Fleischmann munkássága a magyar növénynemesítésben korszakalkotó volt. Személyében ma a tudományosság bevonulását és meghonosítását ünnepeljük a növénynemesítés gyakorlatában. Fajtái évtizedeken keresztül növelték a termésátlagokat és évről-évre megszámlálhatatlan milliókat hoztak a nemzetgazdaságnak. Ma már világosan látjuk Fleischmann maradandó életművét teljes nagyságában és gazdagságában. A magyar mezőgazdaság kutatásában és fejlesztésében betöltött szerepét tárgyilagosan értékelve nem kétséges, hogy neve bevonult a magyar mezőgazdaság panteonjába és végérvényesen csatlakozott nagyjaink: Tessedik, Nagyváthy, Mokry, Cserháti, Székács és Baross feledhetetlen nevéhez.

Fleischmann Mária
(1912-2005)

Fleischmann Mária
Fleischmann Mária 1938-tól segítette a szinte teljesen vak apja munkáját, ő olvasta fel számára a szakmai irodalmat, ő tartotta meg előadásait is. Édesapja halála után, 1951-ben, a kutatóintézetben köztisztviselői állást ajánlottak fel neki, de Mimike ezt nem tudta vállalni, mert akadályozta volna a több éven át megszokott misére járásban és a munkahelyen való pontos megjelenésben. Így a gondnoksági brigádban kapott fizikai munkát.

A munka mellett mindig tanított. 1955-ben adminisztrátorként folytatta munkáját a könyvelésen. Onnan a növénynemesítőkhöz, az üvegházba került, ahol elsősorban fordítói tevékenységével segítette a kutatók munkáját. Nyugdíjazását követően Mimike fő tevékenységi területe a jótékonyság, az emberi kapcsolatok ápolása, az idegen nyelvtudás tökéletesítése és a nyelvet tanulni szándékozók támogatása volt nyelvóraadással. A gyermekváros lakóit is támogatta felső ruházati cikkek rendszeres ajándékozásával. Lakása több helyiségét a helyi Öregek Otthona számára engedte át.
A kutatóintézet mély tisztelettel őrzi Fleischmann Rudolf és Fleischmann Mária munkásságát és emlékét.

 


< Vissza