H-3200 Gyöngyös Mátrai út 36; Telefon: +36 37 518 300; E-mail: informacio@uni-eszterhazy.hu

Kutatási eredmények

Utolsó módosítás: 2018. szeptember 10.

ŐSZI ÁRPA NEMESÍTÉS

Témavezető:
Dr. Tóth Szilárd egyetemi docens

Az őszi árpa nemesítése az 1960-as évek közepén kezdődött Kompolton dr. Szalai György és Dr. Mórász Sándor irányításával. Korai, télálló, nagy termőképességű fajták előállítását tervezték. Első eredményük a rendkívül eredményes pályát befutó Kompolti korai fajta (1973), amit még jelenleg is termesztenek.
Célkitűzéseink:
Az őszi árpa nemesítésben célkitűzésünk új nemesítvényeink szárszilárdságának, termőképességének, termésbiztonságának, rezisztenciájának javítása megbízható télállóság mellett. A magyarországi valamennyi főbb ökológiai adottságra és termesztési színvonalhoz tervezünk továbbra is fajtát előállítani (korai, középkorai, hatsoros, kétsoros, intenzív, félintenzív, ökotermesztés). Az őszi sörárpa nemesítésnél kiemelten kezeljük a nemzetközi szintet elérő söripari tulajdonságok elérését, a magas szintű agronómiai tulajdonságok mellett.

Nemesítési módszerek:
Alapvetően keresztezéses nemesítésre alapozott pedigree kiválogatást alkalmazunk. Különösen a szárszilárdság és a koraiság elérésében van nagy jelentősége a korábban mutációs nemesítéssel előállított mutánsoknak és utódainak. Munkánkat a szántóföldi rezisztencia nemesítés, és a sörárpa előállításnál a minőségre történő nemesítés egészíti ki.

Elismert fajták:

Kompolti korai (1973) hatsoros takarmány árpa
Kompolti 4 (1983) hatsoros takarmány árpa
Botond (1991) hatsoros takarmány árpa
Attila (1992) hatsoros takarmány árpa
Gotic (1996) hatsoros takarmány árpa
KH Kincsem (1996) kétsoros takarmány árpa
KH Viktor (1998) hatsoros takarmány árpa
KH Agria (1998) kétsoros takarmány árpa
KH Korsó (1999) kétsoros őszi sörárpa
KH Center (2001) hatsoros takarmány árpa
KH Malko (2001) kétsoros őszi sörárpa
KH Rezko (2002) hatsoros takarmány árpa
KH Tas (2003) hatsoros takarmány árpa
Lomerit (2003) hatsoros takarmány árpa
KH Turul (2004) hatsoros takarmány árpa
KH Ászok (2004) kétsoros őszi sörárpa
KH Hernád (2007) kétsoros őszi sörárpa
KH Anatólia (2007) hatsoros takarmány árpa
KH Kassa (2007) hatsoros takarmány árpa
KH Flóri (2009) hatsoros takarmány árpa
KH Kárpátia (2010) hatsoros takarmány árpa
KH Boglár (2010) kétsoros takarmány, sörárpa
KH Rudolf (2011) hatsoros takarmány árpa
KH Tarna (2011) kétsoros takarmány, sörárpa
KH Zsombor (2011) hatsoros takarmány árpa
KH Nimród (2013) hatsoros takarmány árpa
KH Hunor (2014) kétsoros őszi sörárpa

Fontosabb eredmények:
Újabb fajtáinkkal jelentős genetikai előrehaladást értünk el a szárszilárdság javításában. A KH Viktor, a KH Agria és a KH Malko kiemelkedő értéket ért el. Fajtáink kiemelkedően jó termő- és alkalmazkodó képességgel rendelkeznek. A kisparcellás kísérletek termésrekordját az összes gabonaféle között a KH Viktor tartja (11,73 t/ha). A KH Tas az elismerése előtti 3 év átlagában az összes gabonafajta közül bizonyult a leg termőképesebbnek. A fajta szárazságtűrése is kiváló. A hazai őszi árpa szortimentben a kompolti fajták (Botond, KH Center, KH Viktor, KH Rezko) rendelkeznek a legjobb télállósággal. A kétsoros KH Kincsemet és a KH Malkot kiváló télállóságú hatsoros őszi árpából származó génnel tettük télállóvá. A KH Korsó és KH Hernád őszi sörárpa fajtáink kiváló agrotechnikai tulajdonságaik mellett igen jó söripari tulajdonságokkal rendelkeznek.

TAVASZI ÁRPA NEMESÍTÉS

Témavezető:
Dr. Tóth Szilárd egyetemi docens

A kompolti tavaszi árpa nemesítés kezdete dr. Mórász Sándor nevéhez fűződik, aki az 1950-es évek elején perspektívikus tenyészanyaggal rendelkezett. Az állami feladat-rendezés azonban csak az 1980-as évek közepétől tette lehetővé a hatékonyabb volumenű tavaszi sörárpa nemesítést.

Célkitűzéseink:
A magyarországi változó, szárazságra hajlamos kontinentális klímán is eredményesen termeszthető, megbízható termőképességű, szár- és kalásznyaktörésnek, gombabetegségeknek ellenálló, kiváló söripari tulajdonságokkal rendelkező (alacsony fehérjetartalom, magas osztályozottság, -extrakt tartalom, -végerjedés, -friabilitás, optimális Kolbach-szám, -Hartong-szám, -EBC szín, alacsony N tartalom, -extrakt differencia, -viszkozitás, -β-glükán tartalom stb.) új fajták elállításán dolgozunk. A sörárpatermesztés mellett kiváló termőképességű, szilárdságú, rezisztens, magas fehérjetartalmú tavaszi takarmány árpa fajtákat is előállítunk.

Nemesítési módszerek:
A célkitűzéseknek legmegfelelőbb genotipusok keresztezéséből előállított heterogén populációkat szelektáljuk a céljainknak megfelelően. A kiváló minőség eléréséhez rendszeres minőségi vizsgálatokat végzünk (NIT módszer, Kjeldahl módszer, mikromalátázás és maláta, illetve cefrevizsgálatok). A rezisztens fajták előállítása hatékonyságának növelésére provokációs lisztharmat elleni rezisztencia nemesítést alkalmazunk. Nemesítvényeink nagy részébe bevisszük az mlo rezisztencia gént is. Külföldi együttműködő intézmények új nemesítvényeit teszteljük és a legjobbakat honosítjuk.

Elismert fajtáink:

Nóra (1992) kiváló minőségű tavaszi sörárpa
Michka (1993) kiváló termőképességű tavaszi takarmány árpa
KH Szofi (1998) rezisztens tavaszi takarmány árpa
Pasadena (1999) csúcsminőségű tavaszi sörárpa
Madonna (2000) kiváló minőségű tavaszi sörárpa
KH Gyöngyös (2002) kiváló termőképesség tavaszi takarmány árpa
KH Dáma (2004) kiváló minőségű tavaszi sörárpa
KH Lédi (2005) kiváló minőségű tavaszi sörárpa
Tocada (2005) kiváló termőképességű tavaszi árpa
KH Szinva (2010) kiváló minőségű tavaszi sörárpa
KH Andrea (2010) kiváló termőképességű tavaszi árpa
KH Lilla (2011) kiváló termőképességű tavaszi árpa
KH Sára (2011) kiváló termőképességű tavaszi árpa
KH Réka (2011) kiváló termőképességű tavaszi árpa
KH Lívia (2012) kiváló termőképességű tavaszi árpa
KH Noémi (2012) kiváló termőképességű tavaszi árpa

Fontosabb eredményeink:
Nemesítvényeink termőképessége, biotikus és abiotikus stressz-rezisztenciája jelentős haladást ért el, megfelel a hazai és a nemzetközi elvárásoknak. Új fajtáink és fajtajelöltjeink jó-kiváló termőképesség mellett kiváló betegség elleni rezisztenciával (KH Szofi, KH Gyöngyös, KH Dáma, M-19, M-20) és nagy szintű söripari minőséggel (KH Dáma, KH Lédi, M-20, M-21) rendelkeznek. Nemesítvényeink nagy részében a lisztharmat elleni immunitást az mlo gén bevitelével alakítottuk ki. Minőségre történő nemesítésünk hatékonyság javítására kiépítettük a saját mikromalátázó és minőségvizsgáló laboratóriumunkat.

BÚZA FAJTAFENNTARTÁS

Jelenleg Kompolt az a hely hazánkban, ahol a XX. század elején megkezdett búzanemesítés még folytatódik. Ebben nagy szerepe van a klímának, a talajadottságoknak, a kiváló szakembereknek és a gabonafélék jelentőségének. Fleischmann Rudolf búzafajtája, az F481 40 évig volt köztermesztésben; extenzív viszonyoknak a legmegfelelőbb fajta volt. Lelley javító módon végzett fajtafenntartó munkája, kísérleti technikát tökéletesítő sikeres igyekezete, nagyszerű szellemi kvalitása, kiváló búzamonográfiája, Bócsa Évával létrehozott növénykórtani laborjuk, rozsdanomok tanulmányozása igen jelentős cselekedet volt, ami a szakma legkiválóbb egyéniségévé tette őt és öregbítette az intézet hírnevét.

A 60-as évek elején bekövetkezett átszervezésről idézzük Jánossy professzor véleményét: "Nemcsak Fleischmann vitathatatlan óriási tudása, akaratereje teremtette meg a múltban oly kiváló búza- és kukorica fajtákat, része volt ebben Kompolt természeti adottságainak is. Ebből a szempontból véve, szerintem kár volt megszüntetni itt annak a két főnövénynek a nemesítését."

Hogy nem szűnt meg a búzanemesítés, abban nagy szerepe volt Szalai György igazgatónak, Bócsa Iván akadémikusnak, Sárkady Zsigmond műszaki ügyintézőnek. A fajtafenntartás mellett honosítási tevékenységet folytattak, aminek eredménye az FD5 és a Rivoli fajták állami elismertetése. A 80-as évek végén Császár Jenő vette át a búzanemesítési munka irányítását, sikeresen honosították a Flori 2 korai érésű, egyik legnagyobb termőképességű fajtát. Ez a fajta a francia viszonyok között nem él meg, minősítése óta már kétszer adott éréscsoportjában a legnagyobb termést adó. Sarkadi, Bócsa és Szalai kombinációs nemesítéssel előállították a korai érésű, jó minőségű Kompolti 3 nevű fajtát. Az előbbi két fajta fenntartását a 90-es évek közepe óta Geczki István agrármérnök végzi, akinek sikerült a K3 minőségét valamisként javítani, stabilizálni.
Jelenleg Petr Laml irányításával folytatott búzanemesítési programban született fajták, fajtajelöltek honosítását végezzük, ennek eredménye a Brea elismertetése és a Bori minősítése hazánkban. Nemesítési programunkban helyet kap a saját anyagaink tesztelése, értékelése. Igen nagy segítséget jelent az új minőségvizsgálati infratech alkalmazása a korai szakaszban kezdett szelekció révén. Célunk viszonyainkhoz jól alkalmazkodó, jó minőségű búzafajták előállítása és a cseh kapcsolat kiszélesítése, esetleg bekapcsolódni egy közös kelet- és közép-európai igényt kielégítő búzanemesítési programba.

ÉVELŐ ROZS FAJTAFENNTARTÁS

A SZIE Genetika és Növénynemesítés Tanszéken előállított Perenne évelő rozsot 1998-ban minősítette a szakhatóság (elismerésében az intézet is közreműködött). Félüzemi kipróbálása, vetőmagszaporítása nálunk kezdődött 1997-ben. Az új fajhibrid diploid kultúr rozs (Secale cereale L.) és az évelő vadrozs (Secale montanum Gurs.) előnyös jellegeit mutatja, de lévén igen fiatal faj, így nemesítése, termesztéstechnológiája, genetikai és élettani tulajdonságainak vizsgálata még igen sok feladatot adhat a jövő érdeklődő mezőgazdaságának, kutatóinak. Intézetünk profiljába a vetőmagszaporítás és bizonyos hagyományos nemesítési módszerekkel történő fajtajavítás illik bele. Tekintettel a juhtenyésztés és vadgazdálkodás fokozott igényére, igyekszünk elősegíteni az új növényfaj minél korábbi elterjesztését. A vetőmagforgalom lanyha, egyszer vesznek, és utána szaporítják. Így a további tevékenységünk meggondolandó.

KENDER FAJTÁINK

Uniko-B (1969)
Kompolti hibrid TC (1983)
Fibriko TC (1989)
Cannakomp (2003)
Lipko (2003)
KC Dóra (2009)
Forgalmazó: Agromag Kft., Szeged.

LUCERNA FAJTAFENNTARTÁS

Kompolton a lucernanemesítés Fleischmann Rudolf kezdeményezésére már 1918-ban elkezdődött: Az akkori években jelentős bimbógubacslégy-kártétel mérséklésére kerestek növénynemesítési megoldást. 1963-66. években a hazai és a külföldi fajták magtermőképességének vizsgálata kapott hangsúlyt. 1970-ben az Intézet programvezetője lett "Az évelő pillangósok nemesítése és termesztéstechnológiájának komplex kutatása" c. országos projektnek, melynek hatására az Intézet szellemi (Martonvásárról átkerült Böjtös Zoltán és Manninger Sándor, majd csatlakozott a témához Nagy Béla) és technikai kapacitásai (új üvegházak, kísérleti célgépek, stb.) is jelentősen bővültek. A program keretében kezdődtek meg az ellenőrzött szülőkkel történő kombináció-előállítások. A hibrid-program első eredményeként - Európában elsőként - 1976-ban háromszülős (TC-) hibrid-jelöltet jelentettek be állami elismerésre, amelyet 1980. májusában KM-Hybridalfa (nemesítők: Böjtös Zoltán, Nagy Béla, Dornbach Lajosné) néven minősítettek. Üzemi méretű szaporításához kétlépcsős technológiát dolgoztak ki. A cms-utódvizsgálatokban elsőként alkalmazták az osztott parcellás elrendezést. Megállapították, hogy az autotetraploid lucerna-hibridek termőképeségében anyai dominancia működik, és becsülték a szülők beltenyésztésének hatását az utódok termés-növekedésére. Az 1970. után következő időszakban Bócsa Iván irányításával újabb három irányban kezdődött meg a nemesítés (gyakori kaszálástűrés növelése, csökkent szaponintartalmú fajta előállítása és stabil, nagy magtermőképességű fajta nemesítése). Ennek a munkának fontos állomása az 1992-ben bejelentett CF- és Szaponex- fajtajelölt, majd 2000-ben a KM-Maraton fajta állami elismerése történt meg. Az 1970-es évek végén kísérletet tettek arra, hogy kapcsolt szelekciót végezzenek a szárszilárdságra és magtermőképességre. Előállítottak egy kiváló állóképességű tenyészanyagot Erecta néven. Nemzetközi kapcsolataik elsősorban az akkori NDK-val terebélyesedtek. Tőlük kaptak Verticillium-rezisztens dugványokat, amelyeket elszaporítottak és kísérletbe állítottak, majd itteni Verticilliumra és Fusariumra való tesztelés után bejelentettek az országos kísérletekbe.

A sikeres kooperációból született a Vertibenda (ÁE 1973) és a Verko (1978) lucernafajta. A kiváló magtermőképességű Verko jelenleg is nagy területen szaporított fajta, vetőmagjának nagy része exportra kerül. 1992-ben kapott állami elismerést az Alexandra fajta (nemesítő: Manninger Sándorné).

Az EUCARPIA lucerna-témacsoportja keretében szervezték meg a lucernafajták magtermőképességének vizsgálatát. Fontos megállapítás volt, hogy az észak-európai fajták terméspotenciálja nagyobb a déli típusokénál. A 90-es években módszert dolgoztak ki (Nagy Béla - Ficsór József) a perzisztencia növelésére. A szabadlevirágzásos utódvizsgálatra és stressz-körülmények közötti rekurrens szelekcióra alapozott módszer első eredményét a KM-Norbert (állami elismerés: 1998), és a KM-Agro (állami elismerés: 2000) jelenti. 1970-től a Növénynemesítési Osztály keretében aprómagtermesztési szaktanácsadó csoport segítette a fajták elterjesztését. Az 1990-es években a vetőmagtermesztési szaktanácsadás is követte a mezőgazdaság új útjait. Különböző mezőgazdasági üzemek területein igyekeztek fajtáikat szerződéses alapon megtermeltetni a hazai és export igények kielégítésére. A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat megszűnését követően az Intézet a fajtái vetőmag-szaporításának szervezésére középtávú szerződéseket kötött a vele szorosan együttműködő gazdasági társaságokkal.

TARKA KORONAFÜRT FAJTAFENNTARTÁS

A tarka koronafürt (Coronilla varia L.) az USA-ban jelentős területen termesztett évelő pillangósvirágú szálas takarmánynövény igen nagy potenciális termőképességgel és jó eróziógátló hatással. A faj korlátlan mértékben legeltethető kérődzőkkel, felfúvódást nem okoz. Gombabetegségei, rovarkártevői nincsenek, viszont nagyon kedvelik a mezei pockok. Évelősége igen hosszú. Ennyi jó tulajdonság láttán szereztek be vetőmagot, és tájkísérletekben meghatározták a lucernához viszonyított termőképességét, beltartalmát, évelőségét. Ezeket a kísérleteket Bócsa Iván 1973-tól kezdte meg.
Kitűnt, hogy a tipikus csernozjomoktól eltekintve felveszi a versenyt a lucernával mind szárazanyag termésben, mind beltartalomban. A faj hátrányai: nagyobbfokú keményhéjúsága és lassú kelése, lassú kezdeti növekedése. Hátránya továbbá a kaszálás utáni lassúbb sarjadzás.
Termésmegoszlása: az első kaszálás 70 %-a az évi össztermésnek. Végül tartalmaz még egy BNPA glikozidát, amely az egygyomrú állatokra nézve mérgező, viszont az összetett gyomrú állatok bendője elbontja, így számukra nem káros. Nemesítését 1976-ban kezdték meg a Penngift nevű amerikai fajtából és elsősorban a nagyobb spontán csírázóképességre és a gyorsabb kezdeti növekedésre, valamint a kaszálás utáni gyorsabb sarjadzásra szelektálták. Jelenleg mindhárom tulajdonság tekintetében haladást értek el a kiindulási anyaghoz képest. A fajtát 1983-ban Kompolti tarka koronafürt néven államilag elismerték és már mintegy 1000 ha-on termesztették.
Jelenleg egy új magtermesztési technológián dolgoznak, amely lehetővé tenné a második növedékből való magtermesztést. A Kompolti fajtából kiindulva előállítottak egy fehérvirágú fajtát Albacor néven, amely 1995-ben kapott állami elismerést. Közben javították a Kompolti fajta kelési erélyét a gyorsan kelő genotípusok szelektálásával úgy, hogy a jelenlegi tenyészanyag 22 %-kal gyorsabban kel, mint a kiindulási anyag.

BALTACIM FAJTAFENNTARTÁS

Hazánkban első ízben Fleischmann Rudolf kezdett foglalkozni baltacim nemesítéssel azzal a céllal, hogy a gyenge, lucernát nem termő talajokra alkalmas, évelő, fehérjedús takarmánynövény fajtát állítson elő. Ebből a célból a Szovjetunióból kapott, ún. Perzsabaltacimot használta fel, amely 1942-ben kapott állami elismerést. A háború alatt a fajta tenyészanyaga majdnem teljesen elpusztult, ezt a háború után Vízer Jakab rekonstruálta. Később 1954-ben Kompolti baltacim néven ismerték el. Ugyancsak egy Szovjetunióból származó baltacim típusból kiindulva a Kompolti baltacimnál néhány nappal későbbi és jobb levél-szár arányú, gyorsabb növekedésű típust állítottak elő Mátra baltacim néven, amely 1969-ben került állami elismerésre.

Hazánkban kizárólag a kompolti fajtákat termesztik ugyanakkor külföldön, főként Olaszországban vetették jelentősebb területen.

VÖRÖSHERE FAJTAFENNTARTÁS

Putnokon 1974 tavaszán kezdődtek a vöröshere-nemesítés munkái a Sopronhorpácson megkezdett munka folytatásaként, az ott előállított alapanyagok felhasználásával. 1975-ben kezdődött a nagyobb terméspotenciálú tetraploid tenyészanyagok előállítása és szelekciója, melynek eredménye az 1985-ben minősített Hungarotetra fajta. A fajta alapanyagát az előszelekció során kiválasztott öt legtermőképesebb diploid törzs képezte. Ezekből kolchicin-kezeléssel tetraploidokat állítottak elő. A fajta legnagyobb gazdasági értéke a lisztharmat rezisztencia. A Hungarotetra fajta nemesítésével párhuzamosan diploid fajta előállításának munkáit is végezték.
1986-1992 között magasabb vízoldható szénhidrát tartalmú, adalékanyagok hozzáadása nélkül silózható fajta nemesítésére tettek kísérletet. 1992-től a nemesítés fő iránya kisüzemi termesztésre is alkalmas perzisztens fajták előállítására irányul. 2003-ban megkezdték egy nagy terméspotenciálú, a Hungarotetránál perzisztensebb és lisztharmat-ellenállóbb fajtajelölt teljesítmény-vizsgálatát és előszaporítását.

SZÓJA FAJTAFENNTARTÁS

A szója a világban a humán élelmezésben és az állatok koncentrált (magas fehérjetartalmú) takarmányellátásában kiemelt szerepet tölt be. Magyarországon főleg a takarmánykeverékek fehérjekomponense, de nő a szerepe a reform-élelmezésben is. 1986-tól az Intézet újabb nagymagvú pillangós faj nemesítésével bővítette a feladatkörét. A szója fajta-előállításban a termésbiztonság, a megfelelő kondíciókkal történő betakaríthatóság kapott hangsúlyt a jó termőképesség biztosításán túl.
Hazai és külföldi tenyészanyagokat vetettek el tenyészidő-kísérletbe a tenyészanyagok fotoperiodikus érzékenységének elbírálására. Rekurrens szelekcióval a kísérletekben legjobb termésátlagú, a megkésett (májusi-) vetést is a legkisebb terméscsökkenéssel elviselő ("technológia-toleráns") genotipusokból állították elő a Tarna (nemesítő: Nagy Béla, Ficsór József, Bech Lajosné) fajtát, mely 1994-ben került köztermesztésbe. Az ökológiai alkalmazkodóképességet hely-rotációban (Kompolt-Bóly-Mátraszentlászló) végzett szaporítással (és pozitív szelekcióval) is növelték. Szuperkorai vetéssel "provokált" tenyészanyagokra alapozva is végeztek szelekciót Mátraszentlászlón és Kompolton a kora tavaszi vetés biológiai alapjainak fejlesztésére. Az utóbbi években a szárazságtűrés növelése kapott hangsúlyt.

ZAB FAJTÁK

TIKAL tavaszi zabfajta utóbbi évek legnagyobb termőképességű fajtája. Kiváló agrotechnikai tulajdonságokkal rendelkezik. Betegségre nem érzékeny. Honosított német fajta. (Lochow KWS) ABEL csupasz zabfajta termőképessége nagy és megbízható. Kiváló élelmiszer alapanyag és takarmány. Honosított cseh fajta.

CSICSERI BORSÓ NEMESÍTÉS

Dr. Szalai György és dr. Murányi István közreműködésével nemzetközi génforrások keresztezése után elkezdett szelekcióval és kombinációs nemesítéssel folytatott tevékenysége két államilag minősített fajtát eredményezett, a Pax (1988) étkezési és Kompolti bordó (1994) takarmány hasznosítású fajtát. A fajtafenntartást és a nemesítést dr. Murányi István és dr. Geczki István végezték. Az Intézet folytatta a fajtafenntartást és a kis volumenben vetőmagszaporítást.
A növény értéke, hazai fehérje gondok, az egyre jobban terjedő organikus gazdálkodás indokolja, hogy az intézet eddigi munkája ne menjen veszendőbe, azaz folytassuk a szelekciót. 2003-ban dr. Geczki István kapta meg a növény "felügyeletét", a meglévő és Tápiószeléről megkért új génanyagok kipróbálását. Célunk a növény újbóli megismertetése, a fajták fenntartása és a nemesítés folytatása. Betegség-ellenálló, elfogadható termést adó, biztonságosan termeszthető, korai fajták előállítása lenne a cél.
Megkíséreltük a Pax fajta kiskerti termesztéséhez szükséges vetőmagmennyiség előállítását, a növény biológiájának, termeszthetőségének, felhasználhatóságának propagálását. Szerepet szánunk a fajnak az organitikus termesztési rendszerben.

BORSÓ HONOSÍTÁS


PANNA szárazságtűrő afila típusú, megbízhatóan nagy termőképességű fuzárium rezisztens sárga magtermésű takarmány borsó. Honosított Cseh fajta.
További fajtáink:
Pax étkezési és Kompolti bordó takarmány (nemesítő: dr. Szalai György és dr. Murányi István).


< Vissza